
A zeneiparban találkozhatunk újragondolt alkotásokkal, amiket többnyire remixeknek neveznek. Van azonban egy másik kifejezés is erre a műfajra, ez pedig a bootleg. A bootleg szót több jelentésben is használják a zenei világban. Egyik szerint nyers, illegális koncertfelvétel, másik jelentése szerint illegális mix, amely két szám keveréséből születik úgy, hogy az egyik szám instrumentális verzióját ötvözik a másik acapella változatával, többnyire az előadó(k) tudta nélkül.
Mély tisztelet persze a kivételeknek.
A Sony Bravia kampánynak azóta már persze már több része is lement, de az igazi mégiscsak az első. Felesleges lenne róla ódákat zengeni, hiszen rengetegen megtették már ezt, amióta megjelent. Arra az egyre érdemes kitérni talán, hogy első látásra, miután az embert teljesen magával ragadja a különleges hangulat, elgondolkodik, hogy hogyan készítették... És itt jön a lényeg. A mai világban mindenkinek az első gondolata, hogy számítógépes utómunkával minden megoldható és ez így már nem is annyira nagy dolog, estleg a zene, az kéne mindenkinek, mert jó.
Full spot:
Itt pedig bepillanthatunk a forgatásba:
Mikor hallott bárki is olyat, miután kijött a moziból, hogy "Atyaúristen, mekkora film volt, elképesztő, mekkorát alkotott a vágó!"
Rajongunk rendezőkért, színészekért és egyszer-egyszer hallani olyat, hogy "operatőr". De a vágók munkáját mindenki csontleszarja... Ők nem is léteznek a közönség számára. Ez kb. olyan, mint a focihősök. Kik is ők? A csatárok, illetve azok, akik a gólokat lövik, pedig szerintem, ha a kapus hárít, az gyakorlatilag egy góllal ér fel, mégsem említenek egy lapon egy Van Der Sar-t egy Rooney-val.
Indítok egy sorozatot, ahol bebizonyítom, hogy mekkora hatalom van a vágók kezében és hogy mennyire értékes az ő munkájuk is.
Nyitásképpen egy classic:
RSS