Zene bejegyzései



Boldog új élet :::Music by Membran

„Majd neked is lesz egy családod. Egy olyan, amilyet te is megérdemeltél volna. Egy jól választott partner, egy feleség, és kész is. El kell menni innen erről a leprahelyről, tudod, vidékre. Alapításból... vágod?”

Napjaink egy névtelen városában játszódik a történet, névtelen szereplőkkel. Meghatározhatatlan idő, üres, elhagyott terek és alagutak, személytelen városrészek, külvárosi miliő. A szociális periféria disztelen kellékei. Itt él főszereplőnk egyedül, egy lakótelepi lakásban. Ő roma, nevelőotthonban nőtt fel, szüleit nem ismeri. A világról és annak szabályszerűségéről szinte semmit se tud. Vágyai az irreális és a vegetatív célok közt ingáznak. A valakihez tartozás vágya nagyon erősen él benne, annak türelmes kialakítása azonban nehézséget okoz neki. Kevés barátja van akik megértenek valamit az ő kósza létezéséből. Egy napon volt utógondozójától kap egy különleges ajándékot. Megkapja azt a dossziét, ami a gyerekkort feldolgozó aktákat tartalmazza. Ezek a dokumentumok talán reményt adhatnak ahhoz, hogy újraértelmezhesse saját, gyerekkorában félbemaradt életét.

 

Író, rendező / Director:
Bogdán Árpád / Árpád Bogdán

 

Operatőr / Cinematographers:
Győri Márk, Szabó Gábor / Márk Győri, Gábor Szabó

Producer / Producers:
Sipos Gábor, Rajna Gábor / Gábor Sipos, Gábor Rajna

Gyártasvezető / Production Manager:
Szántó Gábor / Gábor Szántó

Vágó / Editor:
Győri Márk / Márk Győri

Látványtervező / Art Director:
Ágh Márton / Márton Ágh

Jelmeztervező / Costume Designer:
Flesch Andrea / Andrea Flesch

Zene / Music:
Membran / Membran

Szereplők / Cast:
Orsós Lajos, Gőczi Michaela, Szilvási István, Tzafetás Roland, Daróczi Ágnes, Kursinszki Lívia, Kovács Zsolt / Lajos Orsós, Michaela Gőczi, István Szilvási, Roland Tzafetás, Ágnes Daróczi, Lívia Kursinszki, Zsolt Kovács



Főoldalra

Face to Face: Will White

Sokakban felmerül nyilván a kérdés, hogy a Propellerheads miért csak egy albumot készített. 1998-ban jelent meg Decksandrumsandrockandroll címmel a csapat első és egyetlen albuma. Hatalmas sikert aratott az egész világon, alapkőnek számít korunk zenei alkotásai között. Rengeteg filmhez használtak fel belőle anyagokat... A Mátrix első részének egyik meghatározó jelenetében a Spybreak-et választották.

Csaknem tíz éve azonban semmit nem lehet hallani róluk. 2007. novenber 24.-én választ kaphattunk személyesen Will White-tól, aki a formáció két tagja közül az egyik. Budapesten lépett fel az A38 hajón, de előtte interjút adott a RadioCafé-nak és utána egy órás dj settet nyomott élőben a rádióban. Történetesen én is ott voltam aznap este a studióban meghívott vendégként és pakoltam zenéket a Motorcity című műsorhoz. Úgy volt hogy én játszom egy órát, de aztán közölték velem, hogy jön az ember és ő lesz helyettem.  Azt hiszem nem kell szégyenkeznie annak, akit egy ilyen kaliberű játékos "túr ki" az adásból.

Az interjúban elmondta, hogy azért nincs új album, mert a társa, Alex Gifford, New Yorkban dolgozik már hosszú ideje, és ugyan dobálnak a neten egymásnak alapokat, de ez egyelőre kevés egy új album születéséhez. Ő dolgozik különböző projekteken, készít rengeteg remixet és dobol is egy bandában, de az új Propellerheads albumra még várni kell. Hatalmas élmény volt találkozni egy ilyen emberrel.  Aki egyébként egy végtelenül közvetlen és kifejezetten jófej srác tudott maradni, nem úgy, mint néhány hazai Dj, akinek van 5 fellépése egy évben meg 50 lemeze, de elvárja, hogy csókolomot köszönj neki. Sajnos mivel nem tudtam, hogy bejön a rádióba, ezért nem vittem magammal megfelelő technikát, így abból kellett főznöm, ami nálam volt... a telefonom választott el attól, hogy egy homályos emlék legyen ez a nap. Azért amim van, azt megosztom jó web 2.0 harcos módjára.

 

Amikor pedig megkértem, hogy firkáljon rá a lemezestáskámra, nem a száját húzta, hanem megjegyezte, hogy egy az egyben ugyanilyen az ő táskája is, majd nevetve dedikált... Számomra ezek az emberek az igazán nagyok.

 

És a szám, ami bizonyítja, mennyire sokoldalú zsenik:

 



Főoldalra

Mos Def a Házban

Holnap hazánkba látogat a hiphop egyik fenegyereke, aki még nem felejtette el, hogy ez a műfaj nem csak arról szól, hogy kinek hány kilós a gyémántnyaklánca és hogy mennyi agyonvasalt feka csajt tudunk bezsúfolni egy klippbe.

Mos Def-et sokkal inkább érdekli a feketék nehéz szociális helyzete és ezt nem is rejti véka alá munkáiban. Ezenkívül sok társához hasonlóan a filmvásznon is megjelenik, azzal a különbséggel, hogy nem ordenáré módon játssza az eszét, hanem egész ügyesen oldja meg a feladatokat. Játszott együtt Mark Walberg-gel és Edward Norton-nal az Olasz meló-ban, Bruce Willis ellenfele volt a 16. utca című moziban, hogy csak egy-két nagyobb produkciót említsünk. Mégis a zenei munkásságát lehet igazán értékelni. Kötelező minden hiphop rajongónak. Kb az van, hogy most vagy soha, mert nem valószínű, hogy még egyszer Budapesten lép fel.

 

Bővebben itt lehet olvasni róla.

Mos Def 2007. november 22. (csütörtök) Events Hall

Talán ez az egyik legjobban sikerült száma, sajnos klipp nélkül, viszont Dj Premiere karcol nekünk a háttérben:

 

Itt pedig Talib Kweli sráccal szövegelnek nekünk az utcán:

 

 

Meg persze, mint minden jó rapperembert le is csukják, viszont őt azért, mert illegális koncerttel tiltakozik Bush ellen amiért leszarta a Katrina hurikán áldozatait:

 



Főoldalra

Reklámzene

Két kifejezetten jó beszélgetést is láthatunk a webcsatornán reklámzene ügyben. Stílusban ugyan jelentősen különböznek egymástól a megkérdezettek, de feszegetnek érdekes kérdéseket és ez a lényeg. Például, hogy van-e azzal baj, ha slágert használunk fel reklámokhoz?

 

Itt pedig egy nagyon laza előadás a realistic crew-val arról, hogy elkurvulunk-e akkor, ha a reklámpiacnak gyártunk zenét.



Főoldalra

Vágod? II.

A zeneiparban találkozhatunk újragondolt alkotásokkal, amiket többnyire remixeknek neveznek. Van azonban egy másik kifejezés is erre a műfajra, ez pedig a bootleg. A bootleg szót több jelentésben is használják a zenei világban. Egyik szerint nyers, illegális koncertfelvétel, másik jelentése szerint illegális mix, amely két szám keveréséből születik úgy, hogy az egyik szám instrumentális verzióját ötvözik a másik acapella változatával, többnyire az előadó(k) tudta nélkül.

Valami ilyesmi történik a mai példában is, ami bemutatja, hogy mennyire sok múlhat a vágó munkáján... Kevesen veszik a fáradtságot, hogy tűpontosan ütemre, a zene minden tulajdonságát felhasználva vágják a képet a hangra, pedig ez adja meg a különleges hangulatot. Érdemes figyelni erre, ha tv-t nézünk. Szól a zene, a kép pedig nincs összhangban sem ritmikában, sem pedig tartalomban, csak úgy vannak egymás mellett.

 

Mély tisztelet persze a kivételeknek.

 



Főoldalra

Pretender

A Nirvana 1994-ben szűnt meg létezni Kurt Cobain-el együtt, amit a zenekar dobosa, Dave Grohl szerencsére nem úgy élt meg, hogy akkor most földönfutó alkoholista és/vagy drogos lesz, hanem fél évvel később addig megírt saját szerzeményeivel és egy producer haverjával (Barret Jones) studióba vonult és elkészült első saját albuma. Az érdekessége az, hogy minden hangszeren, beleértve a vokált is, Grohl játszott... Persze nem akart egyedül zenélni, ezért megalapította saját zenekarát Foo Fighters néven. Tapsoljuk meg!

Azóta persze sok minden történt, de ilyen jól összerakott, és ennyire hatásos számot nemigen sikerült eddig összehozniuk, mint amilyen a Pretender. Nagy kedvvel játsza egyébként szinte minden zenei tv-csatorna és rádió világszerte.

Ami pedig igazán nyomatékod ad a mondanivalónak, az a zseniális video:

 

 

Akinek pedig megfordult a fejében, hogy hogyan lehet a fröcsögős szélviharos pokolban a kamerát kezelni, vagy egyáltalán csak megtartani, annak itt az igazi csemege. Végre jó bőséges.

Making Part1

Making Part2



Főoldalra

(RED)

Rengetegen elkövetik azt a hibát, hogy nem fektetnek kellően nagy hangsúlyt a zene kiválasztására. Pedig a zene és a hanghatások minimum a hatás feléért felelősek. "Majd alárakok vmi számot..." Amikor begerjedünk egy reklámfilm láttán, vagy elbőgjük magunkat az Armageddon-on, azt kis túlzással a zenének köszönhetjük.

Vannak olyan munkák, ahol nincs is semmi a képernyőn, ami a kívánt hatást önmagában kiváltaná, de mégis érzelmeket generál az alkotás. Ilyen például az alábbi (RED) kampány animációja is. Ebben az esetben azért azt hozzáfűzném, hogy az animok is nagyon rendben vannak.


Designer: Wolff Olins



Főoldalra