
Directed By: Noam Murro
Production Campany: Biscuit FilmsAgency: Goodby, Silverstein & Partners
Biztos lehetne az alábbi Nike spot-hoz okos gondolatokat fűzni, illetve ódákat zengeni arról, hogy mennyire odaver bármit, de felesleges, ezért nem teszem.
Client: Nike Jordan Brand
Title: Engine
Agency: Wieden + Kennedy, New York
Executive Creative Director(s): Todd Waterbury, Kevin Proudfoot
Creative Director: Keith Cartwright
Art Director: Keith Cartwright
Copywriters: Eric Steele, Scott Hayes
Head of Production: Gary Krieg
Broadcast Producer: Dan Blaney
Production Co: Rattling Stick, London
Director: Daniel Kleinman
Director of Photography: Stephen Blackman
Line Producer: Johnnie Frankel
Editorial: Cut + Run, London
Editor: Steve Gandolfi
Transfer: Company 3, New York
Colorist: Tim Masik
Post/VFX Co: Frame Store
VFX Supervisors: William Bartlett, Murray Butler
Sound Production: Amber Music, New York
Sound Designer: Bill Chesley
Sound Mixer: Phillip Loeb, Sound Lounge
Két kifejezetten jó beszélgetést is láthatunk a webcsatornán reklámzene ügyben. Stílusban ugyan jelentősen különböznek egymástól a megkérdezettek, de feszegetnek érdekes kérdéseket és ez a lényeg. Például, hogy van-e azzal baj, ha slágert használunk fel reklámokhoz?
Az emberiség nagy többsége valószínűleg ugyanúgy reagál a kérdésre: "Nem szeretem a reklámokat." Ami egy dolog és nem is lehet vitatkozni az egyén véleményével. Viszont, ami az önámítás és már-már a primitívség határait súrolja, az az a kijelentés, hogy: "Áh, egyáltalán nem is hatnak rám a reklámok... Nézz csak rám".
Elvétve lehet látni értékes plakátreklámot, hatékony kommunikációval. Lehetne az alábbi ötletre mondani, hogy ezek a szemét multik még az elkeseredettséget is meglovagolják és a saját hasznukra fordítják. Itt azonban az ötlet nagyságát kell szerintem figyelni és azt, hogy igyekeztek elgondolkodtatni.
Értékelni kell, hogy az ötlet gazdája gondolkodott és nem állt be a sorba.
forrás: hup
Hatalmas hiány van az egyszerű ötletekből táplálkozó, ugyanakkor zseniális reklámokból. Elmászott a világ abba az irányba, hogy akkor jó egy reklám, ha hatalmas költségvetésből készítik.Csillogó villogó világot ábrázoló unalmas és ingerszegény munkák ömlenek, persze vannak értékes darabok is, de arányaiban kiábrándító a helyzet. A kreatív ügynökségek lassan teljesen elfelejtenek kreatívak lenni.
Készülnek azonban szinte aprópénzből egészen kiemelkedő alkotások:
Az „1984” reklámnak vagy az Apple „1984” reklámjának nevezett televíziós reklám indította útjának az Apple Macintosh személyi számítógépet 1984-ben.
A reklámot január 22-én mutatták be az 1984-es Super Bowl harmadik negyedében. A felvételen egy hősnőt láthatunk piros rövidnadrágban és egy Apple pólóban, amint egy orwelli világon fut keresztül, hogy nekidobjon egy kalapácsot – az IBM-et ábrázoló – Nagy Testvér képének. A következő kép az alábbi üzenetet írta ki: „Január 24-én az Apple Computer bemutatja a Macintosh-t, melytől 1984 nem lesz olyan mint az 1984.”'
Annak ellenére, hogy az elkészítése 400 000 dollárba került, valamint a vetítés ideje további 500.000 dollárt igényelt, a filmet kereskedelmileg csak egyszer vetítették (bár egyszer bemutatták 1983-ban egy kis tévéállomáson Twin Fallsban, Idahóban, a korai órákban, hogy a reklám indulhasson a reklámok díjáért). Ennek ellenére olyan hatást keltett a médiában, hogy sok későbbi ingyenes tévésugárzást kapott. Akkoriban a Nielsen-osztályozás úgy becsülte, hogy a hirdetés Amerika háztartásainak közel 50%-át elérte.
Ezt a reklámot gyakran szavazzák első helyre a befolyásos marketingkampányokról szóló kérdőívekben. Például az Advertising Age az „Az évtized reklámfilmjé”-nek (Commercial of the Decade) nevezte, 1999-ben pedig az amerikai TV Guide első helyen szavazta meg minden idők ötven legjobb reklámja között (50 Greatest Commercials of All Time).
A film újra felszínre került az 1990-es évek végén, amikor az Apple elérhetővé tett egy Quicktime verziót a reklámról, melyet le lehetett tölteni az internetről, majd 2004-ben, egy 20. évfordulós változattal, amely az iPodot hirdette.
Matt Damon lassan már James Bond-ot megszégyenítve röppen újra celluloid szallagra a Bourne Ultimatum-ban. Az alap product placement-en kívül gyártott a VW egy külön spot-ot a kampányhoz, ami elég dicséretes.
Az első néhány másodpercben nem vártam gyakorlatilag semmi izgalmasat. Mindig ugyanaz: az extra férfias főhős, akinek még az izzadsága is fincsi, ahogy folyik le a mértanilag pontos borostáján... Majd jól megszökik az agyonpolírozott gyönyörű verdával, meg persze a csajjal. Sikerült azonban ötletesen csinálni. A lényeg persze nem változik, nem változhat.
Agency:DDB Berlin
Rengetegen elkövetik azt a hibát, hogy nem fektetnek kellően nagy hangsúlyt a zene kiválasztására. Pedig a zene és a hanghatások minimum a hatás feléért felelősek. "Majd alárakok vmi számot..." Amikor begerjedünk egy reklámfilm láttán, vagy elbőgjük magunkat az Armageddon-on, azt kis túlzással a zenének köszönhetjük.
Designer: Wolff Olins
Évek óta rohangál a fejemben egy gondolat, hogy kellene forgatni egy kisfilmet Budapestről. Kvázi egy reklámfilmet, ami eladja a várost azoknak a túristáknak, akik szeretnék nálunk eltölteni a szabadidejüket (egyre többen vannak egyébként).
Persze van nekünk is: Budapest filmek
Szerintem ezek a filmek csak egy bizonyos korosztályhoz szólnak. Ahhoz, hogy sikerüljön jó koncepciót találni a probléma megoldására (mert ez szerintem egy probléma), úgy kéne kezelni a várost, mint egy márkát és ennek megfelelően kéne a munkát elvégezni. Igenis pénzt fektetni a filmbe, sőt, kampány szinten levezényelni a kérdést. Most lenne igazán szükség rá, hiszen a tavalyi zavargások miatt megcsappant az idelátogató túristák száma.
Nem vagyok egy Amerika majmoló, de azért lehetne róluk példát venni:
"Ha meg kell határozni mi a jó reklám, akkor igen nagy viták keverednek ki: a szakma egy része azt állítja, hogy az a reklám jó, amire felfigyelnek a vásárlók és aktívan nő az értékesítés. A másik fél pedig a kreativitásra esküszik. De mit gondolunk mi?"
Reklámzabálók éjszakája 2007.November 24. 20:00-tól
RSS