
Elvétve lehet látni értékes plakátreklámot, hatékony kommunikációval. Lehetne az alábbi ötletre mondani, hogy ezek a szemét multik még az elkeseredettséget is meglovagolják és a saját hasznukra fordítják. Itt azonban az ötlet nagyságát kell szerintem figyelni és azt, hogy igyekeztek elgondolkodtatni.
Értékelni kell, hogy az ötlet gazdája gondolkodott és nem állt be a sorba.
forrás: hup
Az „1984” reklámnak vagy az Apple „1984” reklámjának nevezett televíziós reklám indította útjának az Apple Macintosh személyi számítógépet 1984-ben.
A reklámot január 22-én mutatták be az 1984-es Super Bowl harmadik negyedében. A felvételen egy hősnőt láthatunk piros rövidnadrágban és egy Apple pólóban, amint egy orwelli világon fut keresztül, hogy nekidobjon egy kalapácsot – az IBM-et ábrázoló – Nagy Testvér képének. A következő kép az alábbi üzenetet írta ki: „Január 24-én az Apple Computer bemutatja a Macintosh-t, melytől 1984 nem lesz olyan mint az 1984.”'
Annak ellenére, hogy az elkészítése 400 000 dollárba került, valamint a vetítés ideje további 500.000 dollárt igényelt, a filmet kereskedelmileg csak egyszer vetítették (bár egyszer bemutatták 1983-ban egy kis tévéállomáson Twin Fallsban, Idahóban, a korai órákban, hogy a reklám indulhasson a reklámok díjáért). Ennek ellenére olyan hatást keltett a médiában, hogy sok későbbi ingyenes tévésugárzást kapott. Akkoriban a Nielsen-osztályozás úgy becsülte, hogy a hirdetés Amerika háztartásainak közel 50%-át elérte.
Ezt a reklámot gyakran szavazzák első helyre a befolyásos marketingkampányokról szóló kérdőívekben. Például az Advertising Age az „Az évtized reklámfilmjé”-nek (Commercial of the Decade) nevezte, 1999-ben pedig az amerikai TV Guide első helyen szavazta meg minden idők ötven legjobb reklámja között (50 Greatest Commercials of All Time).
A film újra felszínre került az 1990-es évek végén, amikor az Apple elérhetővé tett egy Quicktime verziót a reklámról, melyet le lehetett tölteni az internetről, majd 2004-ben, egy 20. évfordulós változattal, amely az iPodot hirdette.
Matt Damon lassan már James Bond-ot megszégyenítve röppen újra celluloid szallagra a Bourne Ultimatum-ban. Az alap product placement-en kívül gyártott a VW egy külön spot-ot a kampányhoz, ami elég dicséretes.
Az első néhány másodpercben nem vártam gyakorlatilag semmi izgalmasat. Mindig ugyanaz: az extra férfias főhős, akinek még az izzadsága is fincsi, ahogy folyik le a mértanilag pontos borostáján... Majd jól megszökik az agyonpolírozott gyönyörű verdával, meg persze a csajjal. Sikerült azonban ötletesen csinálni. A lényeg persze nem változik, nem változhat.
Agency:DDB Berlin
Évek óta rohangál a fejemben egy gondolat, hogy kellene forgatni egy kisfilmet Budapestről. Kvázi egy reklámfilmet, ami eladja a várost azoknak a túristáknak, akik szeretnék nálunk eltölteni a szabadidejüket (egyre többen vannak egyébként).
Persze van nekünk is: Budapest filmek
Szerintem ezek a filmek csak egy bizonyos korosztályhoz szólnak. Ahhoz, hogy sikerüljön jó koncepciót találni a probléma megoldására (mert ez szerintem egy probléma), úgy kéne kezelni a várost, mint egy márkát és ennek megfelelően kéne a munkát elvégezni. Igenis pénzt fektetni a filmbe, sőt, kampány szinten levezényelni a kérdést. Most lenne igazán szükség rá, hiszen a tavalyi zavargások miatt megcsappant az idelátogató túristák száma.
Nem vagyok egy Amerika majmoló, de azért lehetne róluk példát venni:
Sokak szájából hallani azokat a közhelyeket, hogy amit a médiában látunk az nem a valóság. Ennek ellenére azt látom, hogy az emberek napról napra torzabb képet látnak a szépségről és saját magukkal a látottak alapján számolnak el.
A Dove erre próbálja meg felhívni a figyelmet a campaignforrealbeauty hadjáratával.
Sikerült úgy kommunikálni az ügyet, hogy azonnal mindenkinek a képébe tolják a valóságot, hogy mégcsak gondolkodniuk se keljen azon, hogy mi is folyik ebben az iparban.
.
Az ötlet, illetve a megvalósítás módja is egyaránt megér egy hatalmas ötöst. Ez azonban még csak a kezdet, hiszen folytatódik a sokkolás:
Elképesztő módon használták a gyorsvágás adta pszihológiai elemeket és hozzá sikerült egy olyan zenét találni, ami tovább fokozza a hatást.
Felesleges lenne nagyszavakat használni a kampány mondanivalójával kapcsolatban, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy az emberiség nagyrésze miért, és milyen illúziókat kerget.
Agency: Ogilvy Toronto
Creative Directors: Janet Kestin, Nancy Vonk
ACD/Writers: Tim Piper, Mike Kirkland
Art Directors: Stuart Campbell, Mike Kirkland, Sharon Lee Pan, Tim Piper
Executive Agency Producer: Brenda Surminski
Agency Producer: Jeff McDougall
Production Companies: Worldwide Productions, Miami; Steam, Toronto
Director: Tim Piper
DP: Marc Laliberte-Else, Ray Dumas,
Photography: Mark Belvedere, Tim Piper, Mike Kirkland
Post Producer - Stefani Kouverianos (Soho)
Online Editor: Kevin Gibson (Soho)
Off-line Editor: Tim Piper
Assistant Editor: Mark Sheehan (Rogue)
Sound design: Vapor, Toronto
Music: Simian - La Breeze
És még szerencse, hogy léteznek azok az emberek, akiknek azonnal valami teljesen máson kezd el járni az agyuk és meg is valósítják elképzelésüket... Hogy mi röhöghessünk egy jót:
RSS