Advertising Agency: davidandgoliath, USA
Chief Creative Officer: David Angelo
Executive Creative Director: Colin Jeffery
Art Directors: Federico Callegari, Gabriel Jeffrey
Copywriters: Colin Jeffery, Brett Landry
Producers: Carol Lombard, Lisa Leone
Account Executive: Jana Wentz
Executive Producer: Carol Lombard
Producer: Lisa Leone
Production Company: Rockhard Films
Director: Tony Petrossian
Director of Photography: Scott Winig
Executive producer: Lorraine Kraus
Line Producer: Mikha Grumet
Editing House: Spinach Editorial
Editor: Adam Bright & Tony Petrossian
Producer: Carol Lombard
Audio Mix: Lime Studios
Mixer: Sam Casas
Nagyon jó showreel-eket lehet mostanában látni különböző kreatívstudióktól, főleg akkor, ha nem a hazai pályán nézelődünk.Nálunk is nagy a fejlődés ezen a téren, de messze le vagyunk sajnos maradva.
Így:
Production Company:Wieden+Kenedy
Születési idő, hely: 1966.05.21. Pécs
Directed By: Noam Murro
Production Campany: Biscuit FilmsAgency: Goodby, Silverstein & Partners
„Majd neked is lesz egy családod. Egy olyan, amilyet te is megérdemeltél volna. Egy jól választott partner, egy feleség, és kész is. El kell menni innen erről a leprahelyről, tudod, vidékre. Alapításból... vágod?”
Napjaink egy névtelen városában játszódik a történet, névtelen szereplőkkel. Meghatározhatatlan idő, üres, elhagyott terek és alagutak, személytelen városrészek, külvárosi miliő. A szociális periféria disztelen kellékei. Itt él főszereplőnk egyedül, egy lakótelepi lakásban. Ő roma, nevelőotthonban nőtt fel, szüleit nem ismeri. A világról és annak szabályszerűségéről szinte semmit se tud. Vágyai az irreális és a vegetatív célok közt ingáznak. A valakihez tartozás vágya nagyon erősen él benne, annak türelmes kialakítása azonban nehézséget okoz neki. Kevés barátja van akik megértenek valamit az ő kósza létezéséből. Egy napon volt utógondozójától kap egy különleges ajándékot. Megkapja azt a dossziét, ami a gyerekkort feldolgozó aktákat tartalmazza. Ezek a dokumentumok talán reményt adhatnak ahhoz, hogy újraértelmezhesse saját, gyerekkorában félbemaradt életét.
Író, rendező / Director:
Operatőr / Cinematographers:
Győri Márk, Szabó Gábor / Márk Győri, Gábor Szabó
Producer / Producers:
Sipos Gábor, Rajna Gábor / Gábor Sipos, Gábor Rajna
Gyártasvezető / Production
Manager:
Szántó Gábor / Gábor Szántó
Vágó / Editor:
Győri Márk / Márk Győri
Látványtervező / Art Director:
Ágh Márton / Márton Ágh
Jelmeztervező / Costume Designer:
Flesch Andrea / Andrea Flesch
Zene / Music:
Membran / Membran
Szereplők / Cast:
Orsós Lajos, Gőczi Michaela, Szilvási István, Tzafetás Roland,
Daróczi Ágnes, Kursinszki Lívia, Kovács Zsolt / Lajos Orsós, Michaela
Gőczi, István Szilvási, Roland Tzafetás, Ágnes Daróczi, Lívia
Kursinszki, Zsolt Kovács
Ami a bloggereknél a MAC, vagy PC háború az a vágóknál kb úgy néz ki, hogy Avid, vagy Final Cut.Igazából érthetetlen számomra, hogy miért kell ezen egyáltalán vitatkozni.Nyilván egy gyönyörű Macbook Pro jobban fest a bloggerek asztalán, főleg amikor a Starbucks-ba csücsülve postolnak épp valami okosat, de valójában van egyáltalán különbség a két munkakörnyezet között?
Filmes utómunkánál a szoftver csupán egy eszköz amivel megalkotjuk a kész filmet.A vágó kreativitásán, tehetségén, és a befektetett munka mennységén múlik minden,Felesleges azon vitatkozni, hogy melyik a jobb hiszen az egyetlen lényeges dolog a végeredmény.Mindegy mivel, és hogyan készül.David Fincher aki a világ egyik legzseniálisabb rendezője legutóbb bemtatott filmje(Zodiac) utómunkálatait MAC-es környzetbe készítette Final Cut Pro-val.Illetve van még ott egy-két kütyü amiért a fél karomat odaadnám. Mesélnek többek között arról, hogy nem 35mm-re forgatták a filmet, hanem Thomson VIPER FilmStream kamerákat használtak ami manapság nemszokványos.Elmondja véleményét Angus Wall a film vágója arról, hogy mennyire egyszerű is manapság professzionális ezközökhöz jutni és könnyedén alkotni.
Sajnos a film nemsokat ér...Fincher leggyengébb játékfilmje, de annak örülhetünk, hogy bepillanthatunk oda ahol eddig még csak kevesen járhattak.
Biztos lehetne az alábbi Nike spot-hoz okos gondolatokat fűzni, illetve ódákat zengeni arról, hogy mennyire odaver bármit, de felesleges, ezért nem teszem.
Client: Nike Jordan Brand
Title: Engine
Agency: Wieden + Kennedy, New York
Executive Creative Director(s): Todd Waterbury, Kevin Proudfoot
Creative Director: Keith Cartwright
Art Director: Keith Cartwright
Copywriters: Eric Steele, Scott Hayes
Head of Production: Gary Krieg
Broadcast Producer: Dan Blaney
Production Co: Rattling Stick, London
Director: Daniel Kleinman
Director of Photography: Stephen Blackman
Line Producer: Johnnie Frankel
Editorial: Cut + Run, London
Editor: Steve Gandolfi
Transfer: Company 3, New York
Colorist: Tim Masik
Post/VFX Co: Frame Store
VFX Supervisors: William Bartlett, Murray Butler
Sound Production: Amber Music, New York
Sound Designer: Bill Chesley
Sound Mixer: Phillip Loeb, Sound Lounge
Mi van akkor, ha egyáltalán nem tud valaki se dobolni sem pedig zongorázni...viszont vágni azt nemkicsit tud.
Hát ez:
Sokakban felmerül nyilván a kérdés, hogy a Propellerheads miért csak egy albumot készített. 1998-ban jelent meg Decksandrumsandrockandroll címmel a csapat első és egyetlen albuma. Hatalmas sikert aratott az egész világon, alapkőnek számít korunk zenei alkotásai között. Rengeteg filmhez használtak fel belőle anyagokat... A Mátrix első részének egyik meghatározó jelenetében a Spybreak-et választották.
Csaknem tíz éve azonban semmit nem lehet hallani róluk. 2007. novenber 24.-én választ kaphattunk személyesen Will White-tól, aki a formáció két tagja közül az egyik. Budapesten lépett fel az A38 hajón, de előtte interjút adott a RadioCafé-nak és utána egy órás dj settet nyomott élőben a rádióban. Történetesen én is ott voltam aznap este a studióban meghívott vendégként és pakoltam zenéket a Motorcity című műsorhoz. Úgy volt hogy én játszom egy órát, de aztán közölték velem, hogy jön az ember és ő lesz helyettem. Azt hiszem nem kell szégyenkeznie annak, akit egy ilyen kaliberű játékos "túr ki" az adásból.
Amikor pedig megkértem, hogy firkáljon rá a lemezestáskámra, nem a száját húzta, hanem megjegyezte, hogy egy az egyben ugyanilyen az ő táskája is, majd nevetve dedikált... Számomra ezek az emberek az igazán nagyok.
És a szám, ami bizonyítja, mennyire sokoldalú zsenik:
Holnap hazánkba látogat a hiphop egyik fenegyereke, aki még nem felejtette el, hogy ez a műfaj nem csak arról szól, hogy kinek hány kilós a gyémántnyaklánca és hogy mennyi agyonvasalt feka csajt tudunk bezsúfolni egy klippbe.
Mos Def-et sokkal inkább érdekli a feketék nehéz szociális helyzete és ezt nem is rejti véka alá munkáiban. Ezenkívül sok társához hasonlóan a filmvásznon is megjelenik, azzal a különbséggel, hogy nem ordenáré módon játssza az eszét, hanem egész ügyesen oldja meg a feladatokat. Játszott együtt Mark Walberg-gel és Edward Norton-nal az Olasz meló-ban, Bruce Willis ellenfele volt a 16. utca című moziban, hogy csak egy-két nagyobb produkciót említsünk. Mégis a zenei munkásságát lehet igazán értékelni. Kötelező minden hiphop rajongónak. Kb az van, hogy most vagy soha, mert nem valószínű, hogy még egyszer Budapesten lép fel.
Bővebben itt lehet olvasni róla.
Mos Def 2007. november 22. (csütörtök) Events Hall
Talán ez az egyik legjobban sikerült száma, sajnos klipp nélkül, viszont Dj Premiere karcol nekünk a háttérben:
Itt pedig Talib Kweli sráccal szövegelnek nekünk az utcán:
Két kifejezetten jó beszélgetést is láthatunk a webcsatornán reklámzene ügyben. Stílusban ugyan jelentősen különböznek egymástól a megkérdezettek, de feszegetnek érdekes kérdéseket és ez a lényeg. Például, hogy van-e azzal baj, ha slágert használunk fel reklámokhoz?
A zeneiparban találkozhatunk újragondolt alkotásokkal, amiket többnyire remixeknek neveznek. Van azonban egy másik kifejezés is erre a műfajra, ez pedig a bootleg. A bootleg szót több jelentésben is használják a zenei világban. Egyik szerint nyers, illegális koncertfelvétel, másik jelentése szerint illegális mix, amely két szám keveréséből születik úgy, hogy az egyik szám instrumentális verzióját ötvözik a másik acapella változatával, többnyire az előadó(k) tudta nélkül.
Mély tisztelet persze a kivételeknek.
Talán mindannyiunk életét végigkísérték eddig a lottó reklámok. Plakátok, tv-spotok stb. Nyíltan ki lehet jelenteni, hogy a mostani kampány jelenti a legalját az eddigiekhez képest. A legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani a Szerencsejáték Zrt. mostani kommunikációjára, hogy a legkissebb mértékben is megállná a helyét 2007-ben. Azt még talán meg is lehet bocsátani, hogy egyáltalán nem nyitnak semmilyen kreatív ötlettel a webre. Amit viszont nem az a "MEEEEENNYI?" szánalmasan idegesítő megnyilvánulás.
Ha azzal a felkiáltással szarja le a kampányát Magyarország egyik legnagyobb bevételét termelő cége, miszerint az a lényeg, hogy a nyeremény összegét lássák az emberek, és ettől majd begerjednek azok is, akik egyébként nem szoktak hozzá hosszú évtizedek alatt, hogy kötelező jelleggel "fel kell adni a lottót", mint a villanyszámlát, akkor szégyelhetik magukat.
Szinte minden évtizedben jobbat mutattak fel a megbízott ügynökségek, de igazán akkor lehettünk a legoptimistábbak, amikor a Gesztiék előjöttek Szemlédi Bandival:
Hát ebbe az irányba kellett volna továbbhaladni.
A Nirvana 1994-ben szűnt meg létezni Kurt Cobain-el együtt, amit a zenekar dobosa, Dave Grohl szerencsére nem úgy élt meg, hogy akkor most földönfutó alkoholista és/vagy drogos lesz, hanem fél évvel később addig megírt saját szerzeményeivel és egy producer haverjával (Barret Jones) studióba vonult és elkészült első saját albuma. Az érdekessége az, hogy minden hangszeren, beleértve a vokált is, Grohl játszott... Persze nem akart egyedül zenélni, ezért megalapította saját zenekarát Foo Fighters néven. Tapsoljuk meg!
Azóta persze sok minden történt, de ilyen jól összerakott, és ennyire hatásos számot nemigen sikerült eddig összehozniuk, mint amilyen a Pretender. Nagy kedvvel játsza egyébként szinte minden zenei tv-csatorna és rádió világszerte.
Ami pedig igazán nyomatékod ad a mondanivalónak, az a zseniális video:
Akinek pedig megfordult a fejében, hogy hogyan lehet a fröcsögős szélviharos pokolban a kamerát kezelni, vagy egyáltalán csak megtartani, annak itt az igazi csemege. Végre jó bőséges.
Making Part1
Making Part2
Az emberiség nagy többsége valószínűleg ugyanúgy reagál a kérdésre: "Nem szeretem a reklámokat." Ami egy dolog és nem is lehet vitatkozni az egyén véleményével. Viszont, ami az önámítás és már-már a primitívség határait súrolja, az az a kijelentés, hogy: "Áh, egyáltalán nem is hatnak rám a reklámok... Nézz csak rám".
A Sony Bravia kampánynak azóta már persze már több része is lement, de az igazi mégiscsak az első. Felesleges lenne róla ódákat zengeni, hiszen rengetegen megtették már ezt, amióta megjelent. Arra az egyre érdemes kitérni talán, hogy első látásra, miután az embert teljesen magával ragadja a különleges hangulat, elgondolkodik, hogy hogyan készítették... És itt jön a lényeg. A mai világban mindenkinek az első gondolata, hogy számítógépes utómunkával minden megoldható és ez így már nem is annyira nagy dolog, estleg a zene, az kéne mindenkinek, mert jó.
Full spot:
Itt pedig bepillanthatunk a forgatásba:
RSS
2007